Az idei Tusványos előre meghirdetett tematikája a béke volt. Ennek ellenére a főfellépő, Orbán Viktor, beszédében feltűnően kerülte a témát. Az éves világmegfejtésből, nyilvánvalóan nem véletlenül, teljesen kimaradt az ukrajnai hadi helyzet.
Mások beszéltek helyette.
Kocsis Máté, a pártközi vitafórumon csattant fel, amikor szóba került pártja és a Kreml kapcsolata: „Folyamatosan azzal jöttök a Parlamentben is, hogy mi oroszbarátok vagyunk. Először is én ezt családi alapon kérem ki magamnak. Kikérem magamnak a nagyszüleim emlékére meg az ő családjuk emlékére, hogy ilyeneket mondjatok, hogy jöttök ti ehhez? Hogy veszitek a szátokra azt, hogy mi oroszbarátok lennénk?! Az oroszok 1849-ben, a világháborúban, 56-ban és az azutáni 40 évben semmi jót nem tettek ennek az országnak. Mi nem oroszbarátok vagyunk.”
Ezek szerint ez a párt hivatalos álláspontja, hisz Kocsis Máté a pártját képviselve, a Fidesz-frakció vezetőjeként szólalt fel a fórumon. Csakhogy egy nappal később, ugyanezen a fesztiválon Bayer Zsolt és elvtársai gyűltek össze egy másik sátorban, hogy értékeljék a világ dolgait, köztük a háborút is. A témát Borbély Zsolt Attila, közíró, politológus, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke vezette fel:
„Azt hiszem, hogy a hallgatóság kíváncsi arra, hogy a tábor fő problémafelvetése, konkrétan a béke ügyében, és az orosz-ukrán konfliktus ügyében ki mit gondol. És lenne ebben az ügyben is egy ilyen tabudöntögető felvetésem: mi, magyarok a konzervatív oldalon is, időnként kicsit zavartan mondjuk azt, hogy a nemzeti gondolkodású embereknek a többsége valójában az oroszokkal szimpatizál, és igenis, ezt én ki merem mondani. Erre nézve felmérések is vannak.”
Kristály Lehel, az egyik KESMA-lap, a Bihari Napló főszerkesztője így vette át a szót:
„Miért ne szimpatizálna anyaországi magyar vagy erdélyi magyar ember azzal a Putyin elnökkel, aki az egyik tankhadosztályát Transylvániáról nevezte el.”
Ezután Bayer Zsolt hosszú, szenvedélyes monológban fejtette ki, hogy mitől fordult a magyar a néplélek az oroszok felé. Ebben szerepelt az összes jól ismert motívum, amiket Moszkvában is fel szoktak sorolni, amikor a különleges katonai hadművelet elindításának jogossága mellett érvelnek: az ukránok náculása, a CIA kavarása, az orosz kisebbség kegyetlenkedésektől sem mentes elnyomása.
photo_camera
Georg Spöttle a PsTV-ben elemez.
Nem először fordul elő, hogy a politikai család prominensei nyílt sisakkal, mismásolás nélkül, explicit felsorakoznak az oroszok mögött. Korábban Georg Spöttle, egykori fideszes képviselőjelölt, a fideszes média egyik fő háborús megmondó embere egy interjúban elárulta:
„én nem rejtem véka alá a nézeteimet, én ebben a háborúban maximálisan Oroszországot támogatom.”
photo_camera
Bencsik András a Békementen.
Fotó:
Bankó Gábor
Máskor pedig Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője a Sajtóklubban vett egy nagy lélegzetet, és kimondta, ami a szívét nyomta:
„Úgy éreztem, hogy egyszer már tényleg el kellene mondani, hogy én nem találkoztam olyan emberrel ebben az országban, aki ha vesz egy mély lélegzetet, akkor nem mondja azt ki, hogy igen, ő az oroszoknak drukkol(…) Magamat is ide sorolom, én is az oroszoknak drukkolok.”
Ezek félreérthetetlen állásfoglalások.
A fentiek alapján két lehetőség van. Vagy az a lehetetlen helyzet állt elő, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, a kormány által fizetett lapok főszerkesztői, a Fidesz frakció által pénzelt lap, a Pesti Srácok első számú háborús elemzője és a párt első számú propagandistája, a Fidesz alapítója, aki még a Fidesz-frakció kihelyezett üléseire is hivatalos, illetve a Békemenet főszervezői és úgy általában a párt holdudvara az orosz-ukrán konfliktusban, korunk és jövőnk talán legfontosabb kérdésében frontálisan szembe mennek a párt és a Fidesz-frakció álláspontjával. Vagy a másik lehetőség, hogy Kocsis Máté nem fejtette ki az igazság minden szeletét.