MCC Feszt: A politikusok azért nem vitáznak, mert kényelmesebb a saját véleménybuborékuknak beszélni

• A rágalmazásra és becsületsértésre vonatkozó Btk. módosítás,
• a ChatGPT térhódítása,
• a kormány rendeleti politizálása, a magyar társadalom megosztottsága,

ezek voltak az utóbbi egy év legfontosabb, médiát érintő eseményei az MCC Fesztivál „Ki az újságíró?” című beszélgetés résztvevői szerint. A nagyszínpadon Nagy Károly, a Transzparens Újságírásért Alapítvány moderációja mellett

• Szalai Zoltán, MCC főigazgató és Mandiner főszerkesztő,
• Lánczi Tamás, az MTVA Online Igazgatóságának vezetője vitatkozott
• Csuhaj Ildikóval, az ATV főmunkatársával,
• valamint Németh Péterrel, a Népszava főszerkesztőjével.

Tavaly ilyenkor Csuhaj és Németh helyén Rónai Egon és Dull Szabolcs ült. Akkor a másik újságírói munkásságának minősítésén túl legfeljebb az amerikai techcégek médiára gyakorolt hatásáról sikerült megállapodni. A 2020-as, teljes magyar oktatás költségvetésével versenyző állami támogatás óta harmadszorra tartotta meg az MCC esztergomi fesztiválját, ahol most pénteken sem tudtuk meg, hogy ki az újságíró.

Legyen sajtószabadság, csak ne lehessen bármit közölni

Kezdésnek a Kocsis Máté által benyújtott Büntetőtörvénykönyvet érintő törvénymódosításról volt, aminek értelmében nem büntethető a rágalmazás és a becsületsértés, ha az egy sajtótermékben közügyek szabad megvitatása közben történik. Hacsak az nem sérti nyilvánvalóan és súlyosan valaki emberi méltóságát – polgári úton ugyanakkor továbbra is lehet jóvátételt nyerni.

Csuhaj Ildikó üdvözölte a számára váratlan és meglepően liberális húzást, ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy bár a sajtószabadságot nem lehet korlátozni, azért parttalan sem lehet. Ez szerinte nem jobbos vagy balos kérdés, hanem civilizációs, és „nem lehet bármiről bármit közölni”. Németh Péter bár örült a döntésnek, azért rögtön a kormány ármánykodását sejtette a háttérben. Szalai Zoltán azt mondta, támogatta a módosítást, mivel a Mandiner esetében is többször visszaéltek a sajtóper lehetőségével, ami szerinte nem szerencsés a sajtószabadság szempontjából.

Lánczi Tamás szerint a ChatGPT „nagyon jelentős változást hozott a médiában”. Említette a német Axel Springers átalakításait, ahol a mesterséges intelligencia lassan átvesznek bizonyos feladatköröket az újságíróktól. Az online újságírásban szerinte az a jó újságíró, aki jó címet és leadet ad, mert az hozza a kattintást, de hamarosan a gépek ezt jobban fogják tudni, és akkor fel lehet tenni a kérdést, hogy ki a jó újságíró?Németh szerinte lehet, hogy ő már túl öreg ahhoz, hogy a ChatGPT-től kezdjen el félni, szerinte a legnagyobb dráma az évben, hogy folytatódik a rendeleti kormányzás, valamint hogy továbbra is nagyon erős a megosztottság az országban. Itt megjegyezte, hogy nagyon örül az olyan vitáknak, mint amin épp részt vesznek.

Ezzel kapcsolatban később Szalai Zoltán kifejtette, hogy ők az MCC-vel és a Mandinerrel igyekeznek minél több oldal szempontját ütköztetni, csak sajnálja, hogy ellenzéki szereplőket nagyon nehéz meghívni. Ezt a tapasztalatát Lánczi Tamás is megerősítette. „Nyilvánvaló, hogy pont az ellenkezőjét fogom mondani, amit a Szalai Zoltán” – mondta Németh, aki Csuhaj Ildikóval közösen arról beszélt, hogy nagyon nehéz egy platformra hozni a kormányzati és ellenzéki szereplőket.

„Mégiscsak egy 150 éves napilap, a legnagyobb országos terjesztésű napilap, és igen, szeretnénk arra törekedni, hogy a kormányzati oldal is szerephez jusson (…) évek óta képtelenek vagyunk”

– mondta Németh.

Lánczi politológusi szempontból megállapította, hogy a politikusok azért nem mennek bele a vitákba, mert kényelmesebb és biztonságosabb nekik a saját véleménybuborékukban beszélni. „Azzal, hogy a modern technológia véleménybuborékba zárja az embereket, a politikusok részéről kifejezetten szakmai hiba elmenni a másik buborékába, mert kockázatos ellenvéleményt behozni a saját buborékba.”Ezért is tartotta fontosnak tágabb perspektívába helyezni a problémát: szerinte a nyugati techcégek, a közösségi média algoritmusai azok, amelyek ezt a megosztottságot generálják. Csuhaj szerint ez nem csak technológiai kérdés, és a politikai motivációtól is függ, hogy miért nem állnak szóba egymással az oldalak.

Szalai szerint Magyarországon még jobb a helyzet, mivel itt rendszeresen tartanak kormányinfókat, ahol mindenféle kérdéseket lehet feltenni a vezetőknek, míg más országokban az ilyen jellegű számonkérési lehetőségek nem jellemzők.

Orbán Balázs, az MCC kuratóriumi elnöke, és Orbán Viktor politikai igazgatójának azon kijelentése is szóba került, miszerint „aki uralja egy ország médiáját, az uralja az ország gondolkodását és azon keresztül az országot is”. Szalai szerint ez egy tipikus példája volt a kontextusból való kiragadásnak és félreértésnek. Németh is valami hasonlót mondott, miszerint egy önállóan értelmezhető mondat önálló értelmezést fog nyerni, ahogy az Márki-Zay Péter háborús kijelentésével is történt.

Lánczi szerint nem a médiát, hanem a technológiát kell uralni. Az újságírók helyét átveszik a tartalomgyártók, és azzal, ahogy egy algoritmus vég nélkül pakolja az emberek elé a tartalmat, egy humanoid nem tudja felvenni a versenyt. „Zsákban futunk, a techcégek pedig versenyautóban ülnek” – mondta. „Ezen áll vagy bukik, hogy ki tudja befolyásolni a közvéleményt.”

Szalai elmondta, hogy nem az a lényeg, hogy jobb vagy baloldali, hanem hogy hazai tulajdonban van-e a média. Szerinte más országokban elképzelhetetlen, hogy a médiában jelentős tulajdona legyen egy másik ország üzleti körének. Arról, hogy mi a helyzet a külföldi kritikák szerint romló állapotú nyilvánossággal, azt mondta, hogy bár a magyar piac jelentősen polarizált, de azért még mindig jobb, mint az egyetemista korában volt, amikor erőteljes baloldali hangsúly volt Magyarországon – bár szerinte most is mainstream liberális fölény van.

Csuhaj szerint sem szűkült a nyilvánosság, példaként említette Orbán Viktor miniszterelnök videóját, melyben egy újságosnál lapokat válogatva mutatja meg, hogy miért nincs veszélyben a sajtószabadság. Lánczi szerint sem szűkült a nyilvánosság, Magyarországon sajtószabadáság van, mindenki azt ír, amit akar, sőt Máltával, Franciaországgal és Szlovákiával ellentétben itt nem öltek még meg újságírót. Újságírónak menni viszont szerinte nehéz döntés, mert egyre szűkül a tér.